©2018 Forbes Media LLC
Ha a koreai zenei iparról van szó, az Epik High különleges helyzetben van. Több mint tizenöt éve már, hogy a trió, [Tablo (Daniel Lee), Mithra Jin (Choi Jin) és DJ Tukutz (Kim Jeongsik)] hip-hop crew-ként elindultak a kétezres évek elején, azóta pedig folyamatosan meghatározó alakjai voltak a dél-koreai zenei világnak. Az évek alatt az underground hip-hop körökből eljutottak a Woollim Entertainment szárnyai alá, ami olyan K-pop csapatokat menedzsel most, mint az INFINITE, a Lovelyz és a Golden Child. Miután elhagyták a Woollimot, megalapította a Map The Soul-t 2009-ben, 2012-ben pedig csatlakoztak a YG Entertainmenthez, ami olyan csapatoknak ad otthon, mint a BIGBANG és a BLACKPINK. Mindezek közepette sikeresen manőverezve egy különleges identitást alakítottak ki maguknak, miközben büszkén képviselik a K-pop határvonalát.
Az Epik High nemrégiben elhagyta a YG-t, saját útjukat járva. Ez azt jelenti, hogy az első albumukon dolgoznak az utolsó évi We've Done Something Wonderful érzelmi súlya és helyenkénti humora óta először anélkül, hogy lenne egy munka helyük, amit magukénak hívhatnak. Hamarosan induló európai turnéjukat a Tablo általt rendezett és vágott komikus videók harangozzák be, miközben egy olyan stúdiót használnak ideiglenesen, aminek az épülete eladás alatt áll.
Néhány héttel 2018 vége előtt Szöulban találkoztunk, az Epik High beszélt a karrierjükről és arról, milyen függetlennek lenni, miután évekig Dél-Korea egyik legnagyobb kiadójánál voltak.
Mivel töltitek ezt a néhány hetet, ami 2018-ból maradt?
Tablo: Mindannyian abszolút kreatív hangulatban vagyunk az albummal. Még nem tudjuk, hogy mi lesz belőle. Szeretnénk valamikor a következő év elején kiadni, de mint mindig, ha az Epik High-ról van szó, nincs konkrét ötletünk, amíg kész nincs.
Mithra Jin: Valami újon dolgozunk, úgyhogy kicsit szenvedek a kreatív folyamat során.
Tablo: Szeretnénk jövőre egy amerikai turnét csinálni, talán a következő év első felében...? Remélhetőleg még az előtt megjelentethetjük. Hatalmas terveink vannak nemzetközileg. Csináltunk néhány fesztivált idén, mint a Coachella, és szeretnénk még többet. Egy ideig félretettük a nemzetközi dolgokat más dolgok miatt, amit itt kellett csinálnunk, de most már egy olyan helyzetben vagyunk, amikor mi dönthetünk, mit csináunk, úgyhogy szerintem gyakran leszünk az államokban.
Nagyjából egy éve adtátok ki a We've Done Something Wonderful albumotokat, ami egyúttal bejelentette a kiválásotokat a YG Entertainmenttől idén októberben. Miért szerettetek volna függetlenedni?
Tablo: Őszintén, szerintem ez nem volt akkora hatalmas, rendkívüli döntés a részünkről. A szerződésünk természetesen járt le. A YG-nél voltunk 7 évig, ami néhányak számára egy teljes karrier, nem igaz? Valójában a 15 évünk alatt ez volt a legtöbb, amit egy kiadónál töltöttünk. A zene, amit kiadtunk és a dolgok, amiket kipróbáltunk, klasszak voltak. Ez valószínűleg olyan dolog volt, ami más kiadónál nem valósulhatott volna meg így. De mi hiszünk abban is, hogy a továbblépés és a folyamatos növekedés fontos. Ezen a ponton úgy tűnik, különböző irányokba növünk, és ebben a helyzetben teljes kontrollra van szükségünk, hogy mit csinálunk. Hasznos még az a hajtás és vágy, hogy arra vagyunk kényszerítve ebben a helyzetben, hogy mindent magunknak csináljunk. Ezek azok a szituációk, amikben a legkreatívabb dolgokkal rukkolunk elő, mert akadályokba ütközik. Fogalmunk sincs, mennyi ideig tudjuk majd így csinálni. Azt a döntést nem mi hozzuk meg. A legtöbb, amit tehetünk, hogy új dolgokat próbálunk és imádkozunk, hogy az univerzum a helyes útra terel minket. Úgyhogy eldöntöttük, hogy a következő nem tudjuk hány évig "csináljuk a dolgokat a magunk módján". Egy teljesen más útvonalon, szembenézve a kockázatokkal.
Egy kiadóval kötött szerződés távol tartana titeket ezekből a kockázatoktól? Mondanátok, hogy ők kockázatkerülők?
Tablo: Nem vagyok benne biztos, hogy kockázatkerülők-e, mert egyételműen rengeteg különböző kiadó van Koreában, akik teljesen más dolgokat csinálnak. Soha senki nem várja, hogy ezek a csapatok és előadók ilyen jól teljesítsenek, és néha váratlanul történik meg ez. Különböző utat választottak, hogy eljussanak odáig. Mégis úgy hiszem, egy olyan csapat, mint mi, kicsit másképp értelmezi a kockázatokat. Ezek között van olyan, ami mások számára nem tűnnek jövedelmező kockázatoknak. Ami teljesen érthető és rendben van, mert némelyik tényleg nem az. A dolgoknak, amiket csinálni akarunk, tényleg semmi közük az üzlethez. És tudom, hogy ez most a Forbes-nek lesz, de rengeteg dolognak, amit csinálunk, semmi köze nincs az üzlethez rövid távon. A karrierünk ezen pontján szerintem egészséges nem üzlet alapján meghozni minden döntést.
Az Epik High volt már független a múltban. Mit vártok, miben lesz ez más most?
Tukutz: Legutóbb, mikor függetlenek voltunk, nem igazán tudtuk, hogy mit csinálunk. Nagyon, nagyon fiatalok voltunk. Akkoriban nagyon féltem. Úgyhogy most is, ha akadályba ütközök, vagy hasonló szituációba kerülök, mint amit akkor tapasztaltam, az első reakcióm a pánik. De emlékeztetem magamat, hogy ez most nem ugyanaz. Hosszú évek tapasztalatai állnak mellettem azóta. Még mindig vannak félelmeim, de már magabiztos vagyok abban, hogy képes vagyok túljutni rajtuk.
Tablo: A dolgok sokkal jobbra fordultak a szabadúszók számára. Összehasonlításképp, amikor a legutóbb csináltuk a független dolgot a Map the Soul-lal, az embereknek nem volt YouTube csatornája. Nem volt uralkodó dolog, nem olyan dolog, ami az érvényesüléshez kellett volna, hogy legyen. Próbáltuk kitalálni, mi volt az oka, hogy eredetileg YouTube csatornát nyitottunk. De az egyetlen ok az volt, hogy volt egy rakat videónk, amit fel akartunk tenni, de nem volt elég szerver helyünk. Drága volt. Úgyhogy úgy voltunk vele, "Hova tegyünk őket?", szóval felraktuk őket a YouTubera és az lett a kiadó közepe. Fogalmunk sem volt, mit csináltunk, de feltölttük azokat a vicces videókat, amikben rappet imitálunk és ilyesmik. Ehhez hasonló dolgokat csak. Instagram és Twitter... Mostanra ezek a dolgok nagyon kiforrottak, szinte már maguk az ipar.
Mondanátok akkor, hogy a karrieretek követte a technológiai fejlődést az elmúlt pár év alatt?
Tablo: Yea, úgy hiszem nagyon korán voltunk és mostanra meghaladott mindent és mindenki elképzeléseit. Voltaképpen mintha minden előadó már rögtön független lenne, ha belegondolsz. Még akkor is, ha fiú vagy lány csapat, akkor is, ha egy hatalmas kiadó van mögöttük, a legtöbbjüknek megvan ez a kis tere, a privát terük, ahol szabadon tölthetnek fel tartalmat. Minden dolog ezeken a közösségi oldalakon független tartalom, ha belegondolsz. És a kapcsolat, amit a rajongókkal kiépítenek, is olyan, mintha egy független előadó tenné. Függetlennek lenni ezen a ponton már nem hiszem, hogy beszédtéma.
Akkor nem hiszitek, hogy különbözne függetlennek lenni most és a múltban?
Tablo: Szerintem a függetlenség fogalma maga változott sokat. Tényleg azon alapszik, kivel dolgozol és milyen csapat van körülötted. Például, ahogy mi most felépítjük, magunkkal írtunk szerződést és mi vagyunk az egyetlen előadók. Mindent te csinálsz. De az államokhoz és nemzetközileg nem vagyunk fizikailag képesek, hogy ott legyünk állandóan, úgyhogy összeálltunk az EN Managementtel. Létrehozni egy csapatot, akikben meg tudsz bízni és akik osztoznak az értékrendedben és a jövőképedben. Szerintem ez lesz a norma nemsokára.
Mit gondoltok, mi változott az iparban, ami később megszokott módszerré fog válni?
Tablo: Ha van két, három embernél többed egy szobában, akkor is, ha ugyanaz a beszélgetés zajlik is le más lesz a beszélgetés technikai kimenetele. Nem lesznek ugyanazon a hullámhosszon. Ez csak megtörténik. Több értelme van, hogy csak legyen egy választott csapatod, kicsi létszámmal, akik ugyanazt látják, mint te és hisznek is benne, osztoznak az értékrendeden. Ez sokkal egyszerűbb módja annak, hogy felelős legyél. Egyszerűen több értelme van.
Szerintem rengeteg ember független már most. Számtalan dél-koreai hip-hop előadó, nagyrészük független. Sokan az R&B és urban zene színteréről is függetlenek. Szerintem ami történik az, hogy a legnagyobb kiadók is nagyon újítóak. Úgyhogy van egy impulzusuk az iparra. Valószínűleg több hozzáértésük van, mint nekünk. Például, láttam J.Y. Park (JYP alapítója) alaphangját és nagyon intelligens, nemde? Személyes barátok vagyunk vele. De amikor azt mondta (hogy a kiadó megváltoztatta menedzselésének módszerét kisebb csapatokra), úgy voltam vele, "Oké, szóval erre felé haladnak a dolgok, ha JYP tudja ezt." Szerintem ez az, amerre YG is megy. Még ezek a nagy kiadók is lényegében létrehoznak ilyen fókusz csoportokat az előadó köré, szóval az előadó nem 200 emberrel dolgozik, akiknek a nevét se tudja. Szerintem ez fejlődik, még a nagy kiadókkal is. Nyilván ez lesz a módszer, amerre mennek a dolgok.
A zenén kívül mi mindannyiótok szerepe most, hogy minden a magatok módján csináltok?
Tablo: Amit sokan nem értenek, az az, hogy mi a YG-n belül is úgy működtünk az elmúlt hét évben, akár egy független kiadó. Ezért volt az egy remekül működő munkakapcsolat, mert nagyon sok mindent magunk kezeltünk és YG nagyon támogató volt ezzel kapcsolatban. Számtalan másik kiadó nem tette volna ugyanezt.
A zenén kívül, szerintem amit a legtöbb ember nem tud, az az, hogy az összes hivatalos termékünk mögött Mithra áll. Komolyan ő tervezett mindent és ment egy a gyártókhoz és a többi dolog, amikért felelős volt. Szóval ő a merch fickó. Sok Photoshop és Illustrator dolgok is csinál. Én jelenleg a videó fickó vagyok. Szeretek videó-értelemben dolgokat csinálni, és mivel nincs konkrét videográfusunk, most én csinálom. De rengeteg időt elvesz, szóval kell találnunk valakit, aki segít. Úgyhogy ha valaki olvassa ezt a cikket és szeretne segíteni nekünk, akár csak fordítani és feliratozni angolul... Egyszerűen annyi időt elvesz. Tukutz... Szóval a dolgok, amiket nem akarsz megcsinálni? Körülbelül a 99%-át azoknak a dolgoknak, amit az emberek nem szeretnek megcsinálni, mint a könyvelés, felhívni embereket, küldeni dolgokat oda-vissza és papírmunka? Egy rakat dolog, amikre egy előadó nem elég felszerelt tudásilag? Ő kezeli azokat. Kivéve az összes nemzetközi dolgot, sajnos a nyelv és a hátterem miatt, én csinálom.
Szeretnétek valaha előadókat menedzselni?
Tukutz: Őszintén, egyszerűen elég nehéz magunkat menedzselni ezen a ponton.
Tablo: Ebben a pillanatban egyikünk álma sem az, hogy legyen egy nagy kiadónk. Jó lenne, de egyszerűen nem a mi álmunk. Jelenleg a mi álmaink jelentősen kisebbek. Az elmúlt pár évben szereztünk zenét más előadókkal. Nem csak menedzseltük őket, de lényegében albumokat tettünk össze. Ahogy mi csináltuk Lee Hi albumát (2016 Seoulite). Fantasztikus volt, mert remek előadók, de amíg azt csináltuk, nehéz volt a saját dolgainkra és szenvedélyünkre fókuszálni. Például, amikor a saját (We've Done Something Wonderful) albumunk három évig csúszott. Nem adtunk ki semmit három évig, mert annyira más projektekre fókuszáltunk. Szerintem most már nem csak magunknak, de a rajongóinknak is tartozunk annyival, hogy egy kicsit csak magunkra figyelünk.
Mit gondoltok, miért lehet az Epik High ennyire régóta aktív?
Tablo: Ötletem sincs.
Tukutz: Mert keményen dolgozunk.
Tablo: Szerintem egy: nem oszlottunk fel. Talán az a legnagyobb ok, nem? Szerintem az emögött lévő dolog az, hogy tényleg barátok vagyunk, ami lehetővé teszi, hogy szeressük és utáljuk egymást oda-vissza időről-időre folyamatosan anélkül, hogy kilépést kiáltanánk. Mert az a barátság. Soha senki nem akart kitörni és a saját dolgát csinálni. Másodszor, szerintem a rajongótáborunk egyszerűen csak elképesztő. Japánban például volt egy koncertünk, amire valaki babakocsival jött. Azóta anyává vált, és az a lány eljött az első japán koncertünkre 10-11 évvel ezelőtt. Csak az ilyen dolgok.
Szerintem a kapcsolat, ami nekünk van a rajongókkal, valahol a rajongó, a barát és a család között van. Egyszerűen csak fura dolog, hogy nem csak a zenét és tartalmat osztjuk meg, de szerintem lényegében egy korszakot. Amikor hallgatják az első albumunkat, visszaemlékeznek, amikor még közép- vagy felső-középiskolában voltak, amikor egyetemre mentek, amikor lediplomáztak, amikor megszerezték első állásukat, amikor találkoztak az első főnökükkel, amikor találkoztak a sráccal, aki összetörte a szívüket, aztán megtalálták az igazit, megházasodtak és gyerekük született. És a gyerekük egykorú a mi gyerekeinkkel... Egy életutat osztottunk meg egymással. Úgyhogy szerintem ez nem olyan dolog, amit megtalálsz más rajongótábornál. 15, 16 év hosszú idő. És rengeteg minden történt az Epik High-jal is a közönség szemében. Voltak nagy csúcsok és mélységek. És megosztani mindezt, a jó és rossz időket, szerintem ez teszi valóban igazivá.
Hogy éreztek 2019-cel kapcsolatban?
Tukutz: Több turnét tervezünk. Reméljük, hogy kiadjuk az albumunkat. Noha még talán egy projekt belefér.
Tablo: Majdnem minden dolog, amit tervezünk, 2019-re van tervezve. Persze, izgatottak vagyunk, de közben ez lesz az első kísérleti év ebben az új független állapotban. Szóval ez izgalmas és aggasztó is. Például nincs egy irodánk se. Amire fókuszálunk most, hogy legyen kész az album, úgyhogy egy hektikus év lesz. De mókás. Egészen biztosan több mindent adunk majd ki, mint eddig tettük. Mivel nem tudjuk, mikor fogunk meghalni. [nevetés] Ez nem az, ahogy értettem. De igaz is.
Tényleg nem tudjuk, meddig csinálhatjuk még ezt. Számunkra kiadni valamit három évente egyszer az, amihez szoktunk? Ahhoz, hogy minden harmadik évben kiadj valamit, vagy hegylakó vagy vagy pedig vámpír. Halhatatlannak kell lenned, hogy az idő ne számítson. Vagy olyannak kell lenned, mint Jay-Z. Mi egyik sem vagyunk. Szóval szerintem több mindent kéne kiadnunk, mert rengeteg minden van, amit tennünk és mondanunk kell, sok dolog van, amit meg akarunk tenni. Úgyhogy gyakrabban akarunk kiadni valamit, mint három év. Ami továbbra sem lesz ipari szabvány, mert a legtöbb előadó új dolgot ad ki három havonta körülbelül. De a "gyakrabban" számunkra azt jelenti, hogy évi egy teljesen összerakott projekt, talán. Jobb mint három évente egy, az egyszerűen őrület. De nem azért csináljuk, mert ez kell csinálnunk. Nem kötelező. Nem igazán kell bármit csinálnunk. De akarunk.

0 Megjegyzések